Mora mánia.

Ritkán szoktam mondani ilyet, de ez megéri az árát. Csak úgy beszélnék róla, mint egy barátról, aki ha kell segít nekünk, ha puszta kézzel nem boldogulnánk. A családját már rég ismerem, hiszen évek óta Mora Classic használó vagyok. Némi kis átalakítás ( tüskehosszabbítás, és laposabb markolat ) után, olyan dolgokat is megcsináltam vele, ami még egy vaskosabb kés becsületére válhatott volna. Aztán jöttek a modern vonalvezetésű Companion modellek. Azt elismerem, hogy ergonómiai szempontból szinte már tökéleteset alkottak a tervezők, és öröm kézbe fogni bármelyik újabb késüket, de..........................csinálhatnák már végre egy lehhhellletnyivel vastagabb pengéből is a még újabbakat. Na ekkor jött a kegyelemdöfés a Mora részéről. Piacra dobta a Heavy Duty-t, majd kicsivel később a High Q-t is. Na ő lett a kedvencem. Minden ízében betalált nálam. Nézzétek csak meg hogy laza mozdulatokkal hogy lehet egy kis tűzrevalót, gyujtóst aprítani vele. Ezen kívűl akár az étalhez szükséges alapanyagok feldolgozásánál is segíthet. Bár én azon a véleményen vagyok.............Az ember ( a kések szempontjából ) nehéz munkákra szénacél pengés ( C100 ) Morát használjon. De ha eljön az étkezés ideje, akkor inkább a rozsdamentes ( 12C27 ) változatot preferálja. A két kés együtt sem haladja meg a 10.000. Forintot. Az meg ugye sokkal kevesebb mint mint egy " lapostévé ", amit amúgy is csak bámulni lehet.

Késnek látszó tárgyak.

Nem eresztem bőlére, a szövegelést. Inkább bemutatok néhány különlegességet a késes világból. Néhányuk kész művészeti alkotás. Mások inkább használati eszközök. De mindenképpen a nem megszokott kategóriába tartoznak.

Koreshkov, a kések Arhipovja.

Egyszerűen hihetetlen amit Andrej Koreshkov művel a késeivel. Finoman szólva ő nem keretezett képeket készít, hanem késbe öntött műalkotásokat. Szinte eltörpül a kifogástalan forma amellett ahogy a penge kinéz. Rozsdamentes acélt, én még ilyen szépen megmunkálni nem láttam. Pedig nem is olyan rég van a késes szakmában ! Na jó, azért 1988 nem most volt. Az biztos hogy mérnök ember lévén roppant precíz, de hogy a munkáját mikron mértékegységgel lehet csak mérni, az már túl megy minden határon. Nézzétek csak meg ! Olyan tájképet készít az acélra amilyet csak nagy felbontású fényképezőgépekkel lehet. Összesen 0,4 mm mélyen van megmunkálva a penge, de az 40-50 rétegben. Na így jön ki a mikron ! Ezek a kések a tökéletesség határát súrolják. Csak egy a probléma velük. Nem lehet őket kivinni terepre. Igaz hogy a festményeket sem szokás a falon kívül mutogatni. Tehát az a tény hogy valakinek a vitrinjében díszeleg egy ilyen kés, inkább státuszszimbólum, mintsem használati eszköz. De annak osztályon felüli. Nem tudom kibírná e a mester, ha az egyik nyers kését kölcsön venné valaki, és rommá karcolva, másnap reggel visszatenné a helyére. Biztos vagyok benne hogy igen, mert miután meglátná a karcokat, beindulna a fantáziája, és mi csak lesnénk, mint Zoli a moziban. Ja, és nyaksállal kellene felkötni az állunk. Mert ő még abból is susogó nádast tudna készíteni. Mesterien karcol ! És mi is ( késhasználók ) mesterien karcoljuk össze a késeink pengéjét. De aa végeredmény, valahogy nem ugyanaz lesz.

A madár, akit Keresztes Bélának hívnak.

Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy kevés pénzért jó bicskát vegyen az ember. Mert ugye ott a jó öreg pókos kések, amik nem olcsók. Aztán meg ott vannak a madaras kések, amik viszont igen. Én már várom a kettő keresztezését, a madárpókosakat. Addig is simán használom mind a két fajtáját. Mintha pont nekem találta volna ki a Byrd, a Meadowlark Rescue nevű modelljét. Mivel nem idegenkedem a fogazott élkiképzéstől, ezért egy olyan cucchoz jutottam hozzá, aminek bármilyen fémnél puhább anyagnak nekimegyek. Kb. 80 négyzetméter sátorvászon felkaszabolása 1x1 méteres darabokra ? Nem akadály ! Vagy 10 mm vastag ragasztott bőr átvágása ? Viszi mint huzat ! Tesco-s zsemle kettészelése ? ( na, ez már azért kemény feladat ) Második nekifutásra ez is megy neki. De hát mentőbicska volna, vagy mifene ? Azért nem tudok leragadni csak egy modellnél, mert ők is újítanak ugyanúgy, mint ahogy azt az anyacégnél teszik, évről évre. Nekem mégis a Crossbill ( hevenyészett fordításban, Keresztes Béla ) G-10 az örök kedvencem. Mert emlékeztet az Eocén idején élt ragadozó madárra, a Gastornisra. Imádom a kihalt állatokról szóló filmeket, és az általuk inspirált késeket is. Egytől egyig dögösek, mégis modern formavilágúak. Na de nem is ez a lényeg. Ha valaki egy olyan bicskát akar magánál tudni, ami a napi rutin elvégzésében, és az extrém feladatok végrehajtásában is megállja a helyét, akkor bártan válasszon egyet a madaras bicskák közül.  

SRK. Sokoldalú Remek Kés.

Ez az a kés amelyik 8 éven keresztül szolgált engem, és szinte mindent meg tudtam oldani vele. Akarom mondani ennek a késnek a régebbi változat. A különbség csak annyi, hogy az enyém a ma már ritkaság számba menő Carbon-V acélból, míg a képen látható, a San Mai III nevű acélból készült. Nem ugyanaz ám a kettő ! Azért írok most erről a késről, mert volt szerencsém a múlt hónapban kipróbálnom az utóbbit. A régivel uszadék fát aprítottam játszi könnyedséggel. Menedéket építettem, tüzelőt vágtam, nyúztam, pucoltam, fúrtam, kalapáltam, törtem, stb...  Nem volt olyan művelet, amit ne tudtam volna vele végrehajtani. Jelentem az újabb változat is pont ezekre a feladatokra alkalmas. Annyi csak a különbség hogy nem fekete ,és hogy laminált a penge. Nem csalódtam a Cold Steel " újfajta " Survival Rescue Knife túlélő késében. Tanult emberek ismernek egy harmadik, AUS-8 acélból készültet is, de olyat még nem nagyon használtam. Pedig van az egyik ismerősömnek, aki leginkább.................szintén mindenre használja. Nem áll jogomban sorrendet felállítani. Ha valaki egy igazi mindenes késre vágyik, tudom neki ajánlani. Ő sem fog csalódni benne. Méltó vetélytársa a konkurencia ( Fallkniven A1, Benchmade CSK II ) túlélő késeinek. Nem utolsó sorban a Cold Steel kések nagyon jó, ár-érték aránnyal bírnak. Még talán B.G. is tudna mit velük kezdeni ! Csak C.N. -nak nem kellene ilyen eszköz.Mert nem az a kérdés hogy Chuck Norris túl tudna-e élni a Dzsungelben, hanem az hogy a dzsungel túl tudná élni Chuck Norrist !

Hyper, és társa Bt. Avagy, laposan szép az élet !

Amióta a kezembe fogtam ezt a tündéri ( pedig ritkán szoktam becézni valamit ) kis bicskát, azóta emészt a gondolat, hogy miként képes valaki ilyet tervezni. Mert ugye előtte a rajzlap, ami lapos. De hogy utána a kés is olyan lesz, hogy alig emelkedik ki két dimenzióból. Ennek mondjuk, akkor vesszük hasznát, ha viselni szeretnénk. Úgy belesimul a nadrágzsebbe, hogy néha önkéntelenül is odakapunk, hogy meg van e még. Pedig olyan kicsi, ( és itt nem csak a Hyperre gondolok ) hogy nem is kellene elrejtenünk. Akinek ismerősen hangzik a Chad Los Banos név, az egy szerencsés ember. Hiszen akkor találkozott az egyik ( mert igen sok fix, és hajlítható pengést tervezett ) egy Böker Plus bicskával. De ha a Spyderco Lavat látta, akkor is az ő szerzeménye volt a kezében. A végtelen egyszerű szerkezet, és a jellegzetes CLB design jellemzi a Hawai születésű mester munkáit. Ezek közül is a kedvencem a Hyper nevezetű csöppség. De azért egy M-type-t is el tudnék viselni, a hétköznapokra. Az penge acélja is ( ami többnyire 440 C ) is pont a mindennapi tevékenységek elvégzésére teszi alkalmassá. Bírja a gyűrődést ! Van még egy dolog, amit imádok benne, azon kívül, hogy lapos. A G 10-es markolatpanelt. Pont azon az oldalon van ahol szükség van rá, ahhoz hogy ne csússzon meg a kézben. Az ujjaknál ! Ja és még egy két áttörés is van rajta, hogy még stabilabban lehessen megfogni. A másik oldalon már csak a vaskos ( kereszt ) zárszerkezet, és az övklipsz kapott helyet. Pont annyi anyag van a CLB-s EDC-k-ben, amennyiből ki lehet hozni egy jó bicskát. Nem is kell több ! Hiszen laposan is lehet szép az élet.

Gerber, és a nagy szikla.

Nagy fába vágta fejszét, akarom mondani a kését egy amerikai cég amikor azt vette célul, hogy használható eszközöket akar gyártani. Hellyel közzel sikerült is neki. Ez a cég nem más mint a Gerber. A mai napig a jól bevált 440-es acélokat, néha jobbat is ( mint pl. a 154 CM ) és sajnos néhány termékénél rosszabbat is ( 420 J2 ) használ alapanyagnak. Tény az, hogy árban egyáltalán nincs elszállva, és a vékony bukszájú késbarátok is hozzájuthatnak, egy elfogadható minőségű késhez. Terepen ugyan nem mindegyik modell állja meg a helyét.........de ez valljuk be, nagyban függ a használójától is. Persze akad olyan modelljük, ami viszont telitalálat. A neve Big Rock Camp Knife. Van néhány ismerősöm aki elismeréssel nyilatkozik róla. Én személy szerint, osztom a véleményüket. Jól eltalált pengeforma, és egy kézreálló markolat kell egy használható késhez. Csak ennyi ! Nem kell több. Mivel ezt a modellt Bill Harsey tervezte, elmondhatjuk, hogy nem egy kezdő tervező ült le a rajzasztalhoz. Egyszerű vonalvezetésű jól átgondolt eszközt rajzolt. Az is jelent valamit, hogy a Gerber, a mai napig nem vette le a palettájáról a " Nagy Sziklát ". Egy dolgot még el kell mondanom. Ez egy opciót adnak, ami igencsak csábító lehet az erre fogékony tulajdonosoknak. Nevezetesen azt, hogy a markolathéjakat lecserélhetjük rajta. Ezáltal saját ízlésére formálhatja, az erre affinitást érző ember.  Plusz, elmondhatjuk, hogy a mi kezünk munkája is benne van a késben. Aki a természetbe vágyik, vagy szüksége van egy univerzális tábori késre, annak bátran merem ajánlani.

Sikanas Freedom.

A kedvenc késemmel indítom újra, az egyik régi blogomat. Régen írtam már gyári késekről. Pontosan másfél éve valakinek szúrta szemét, hogy létezik a blogom. De ez alatt az idő alatt sem tétlenkedtem. Hanem figyeltem, és összegyűjtöttem az információkat, a különböző késekről. Ki is próbáltam néhány különleges darabot közülük. Hála a jó ízlésű vásárlóimnak, és az egyedi késeket gyűjtő ismerőseimnek. de azért akad még jócskán olyan kés amit, nagyon szeretnék már megfogdosni. Ezek közé tartozik a Sikanas Freedom is. Leginkább a markolatába szerettem bele, ami egy Svéd berkenye fa spalted, azaz beteg részéből hozott össze, Anders Hedlund késkészítő mester. Megspékelte még egy tetovált mamutagyar berakással is, csak hogy végképp fokozza a vizuális élményt. Arról nem is beszélve, hogy a rózsadamaszt penge is olyan tökéletesre sikeredett, hogy az párját ritkítja. Az ornamentikával díszített ezüst gombos, függesztett tokkal pedig végkép magába habarított ez a formáját tekintve, északi jellegű kés. Ilyen a remekművet csak olyan ember tud készíteni, akinek mindene a késkészítés. A mai napig vágyom erre a késre, és ha egyszer megtollasodom, veszek egyet magamnak.