A madár, akit Keresztes Bélának hívnak.

Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy kevés pénzért jó bicskát vegyen az ember. Mert ugye ott a jó öreg pókos kések, amik nem olcsók. Aztán meg ott vannak a madaras kések, amik viszont igen. Én már várom a kettő keresztezését, a madárpókosakat. Addig is simán használom mind a két fajtáját. Mintha pont nekem találta volna ki a Byrd, a Meadowlark Rescue nevű modelljét. Mivel nem idegenkedem a fogazott élkiképzéstől, ezért egy olyan cucchoz jutottam hozzá, aminek bármilyen fémnél puhább anyagnak nekimegyek. Kb. 80 négyzetméter sátorvászon felkaszabolása 1x1 méteres darabokra ? Nem akadály ! Vagy 10 mm vastag ragasztott bőr átvágása ? Viszi mint huzat ! Tesco-s zsemle kettészelése ? ( na, ez már azért kemény feladat ) Második nekifutásra ez is megy neki. De hát mentőbicska volna, vagy mifene ? Azért nem tudok leragadni csak egy modellnél, mert ők is újítanak ugyanúgy, mint ahogy azt az anyacégnél teszik, évről évre. Nekem mégis a Crossbill ( hevenyészett fordításban, Keresztes Béla ) G-10 az örök kedvencem. Mert emlékeztet az Eocén idején élt ragadozó madárra, a Gastornisra. Imádom a kihalt állatokról szóló filmeket, és az általuk inspirált késeket is. Egytől egyig dögösek, mégis modern formavilágúak. Na de nem is ez a lényeg. Ha valaki egy olyan bicskát akar magánál tudni, ami a napi rutin elvégzésében, és az extrém feladatok végrehajtásában is megállja a helyét, akkor bártan válasszon egyet a madaras bicskák közül.