Kell-e Helle ?

A válasz.......egyértelmű. Kell hát ! S hogy miért is ? Mert ilyen tökéletes famarkolatos bicska nincs még egy a világon. Nézzük csak meg, ezt az kis videót, és rádöbbenünk, hogy az egyszerű dolgok a legjobbak. Csupán két falap az alap. De milyen ! Rajzos nyír, kérem alássan. Gyönyörű, és kész. Hiába, a természet készíti a legszebb mintákat. Amiből csak szép dolog sülhet ki. De ami kell egy jó bicskához, az mind benne van a Dokkában. Három rétegű, laminált penge, és egy rugó. Ennyi. Na jó, azért még van egy tengely, és egy lyuk a zsinórnak. De tényleg semmi több. Aki ezt a formát kitalálta, az is egy jó ember lehetett. Semmi flikk-flakk, csak gyönyörű ívek. Na ezért simul olyan állhatatosan a kézbe. Aki egy ilyen bicskát használ, az rájön, hogy milyen jó dolog, ha nemtöri fel a tenyerét, egy dolgos nap végeztével. A független szakértők is vakargatják a fejüket, hogy hol kössenek bele. Nehéz dolguk lehet, annyi biztos. Reményeim szerint, én is szert teszek egy ilyenre, és tovább fogom erősíteni azok táborát, akik boldogok ha kézbe foghatják a Helle cég hibátlan alkotását. Mellesleg, az északi népek, ha éllel rendelkező dolgokról van szó, csak tökéletes munkát adnak ki a kezükből. Ez is az. Ha egy bicskámat tarthatnék meg a a nem kevés közül, akkor biztos vagyok benne, az a Dokka lenne. Pedig még nincs is a kezemben. Pedig azt is tudom, hogy nem 2 forint az ára. De a minőséget meg kell fizetni. Cserébe viszont, egy sok feladatra használható, és strapabíró bicskám lesz.  

Kershaw, és a tavalyi Hawaii.

Hagyma Úr, minden elismerésem az öné ! Mondták egyszer Ken Onionnak, aki a Kershaw nevezetű késgyártó cég, egyik legjobb tervezője. Majd folytatták egy kérdéssel: - Hogy tud ilyen tökéletes formájú, és kézbeillő bicskákat tervezni ? A válasz egyszerű volt. Szeretem azt amit csinálok. Én is csatlakozom ezen mondásához. Bár az tervezésben fényévekkel le vagyok maradva tőle. De ugyanolyan lelkes vagyok mint ő. Na, de könnyű annak aki ilyen neves cégnek tervez késeket. Minden meg van náluk amire szükség van ahhoz, hogy a végeredmény egy jó bicska legyen. Precízen beállított marógépek. Szuper alapanyagok. Nem is beszélve a patika tisztaságú műhelyükről. Majd el felejtettem ! Azért választottam pont a Kershaw-t a mostani bejegyzésemhez, mert a hétvégén megkérdezték tőlem, hogy:- Nem félek az éles késektől ? Először azt mondtam, hogy az életlenektől jobban tartok. De aztán elgondolkoztam, és eszembe jutott az, amikor elvágtam az ujjam az egyik ( Needs Work ) modelljükkel. Hasonló képen járt ez az úriember is. Olyan az élük, mint a hideg. Csontig hatol, ha óvatlan az ember. Ettől függetlenül, nagyon imádom őket. Mert nekem is van kettő a késeik közül. Bírják a gyűrődést, már hosszú évek óta. Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen egyet, aki meg akarja tapasztalni, hogy milyen is az az éles bicska. És még egy megjegyzés. előszeretettel pimpelik ezeket a késeket, mert bár így is tökéletesek, de az esztétikai élmény garantált, ha már az alap is gyönyörű. Na jó, mutatom, hogy mire is gondolok -------------->Íme.

A madár, akit Keresztes Bélának hívnak.

Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy kevés pénzért jó bicskát vegyen az ember. Mert ugye ott a jó öreg pókos kések, amik nem olcsók. Aztán meg ott vannak a madaras kések, amik viszont igen. Én már várom a kettő keresztezését, a madárpókosakat. Addig is simán használom mind a két fajtáját. Mintha pont nekem találta volna ki a Byrd, a Meadowlark Rescue nevű modelljét. Mivel nem idegenkedem a fogazott élkiképzéstől, ezért egy olyan cucchoz jutottam hozzá, aminek bármilyen fémnél puhább anyagnak nekimegyek. Kb. 80 négyzetméter sátorvászon felkaszabolása 1x1 méteres darabokra ? Nem akadály ! Vagy 10 mm vastag ragasztott bőr átvágása ? Viszi mint huzat ! Tesco-s zsemle kettészelése ? ( na, ez már azért kemény feladat ) Második nekifutásra ez is megy neki. De hát mentőbicska volna, vagy mifene ? Azért nem tudok leragadni csak egy modellnél, mert ők is újítanak ugyanúgy, mint ahogy azt az anyacégnél teszik, évről évre. Nekem mégis a Crossbill ( hevenyészett fordításban, Keresztes Béla ) G-10 az örök kedvencem. Mert emlékeztet az Eocén idején élt ragadozó madárra, a Gastornisra. Imádom a kihalt állatokról szóló filmeket, és az általuk inspirált késeket is. Egytől egyig dögösek, mégis modern formavilágúak. Na de nem is ez a lényeg. Ha valaki egy olyan bicskát akar magánál tudni, ami a napi rutin elvégzésében, és az extrém feladatok végrehajtásában is megállja a helyét, akkor bártan válasszon egyet a madaras bicskák közül.