Késnek látszó tárgyak.

Nem eresztem bőlére, a szövegelést. Inkább bemutatok néhány különlegességet a késes világból. Néhányuk kész művészeti alkotás. Mások inkább használati eszközök. De mindenképpen a nem megszokott kategóriába tartoznak.

Finn ugor-j !

Teljesült egy álmom. A finn Marttiini cég elkészítette azt a kést, amire már régóta vágytam. Nevezetesen a szénacél pengés, és rajzos nyír markolatos faragó kést. Rajongásig szeretem a szénacél pengéket, mert jóval tovább őrzik meg az élüket, mint rozsdamentes társaik. Egy kis odafigyeléssel pedig a minden kést lassan elenyésztő rozsdát is ki lehet küszöbölni. Mondjuk egy kis olajozással. De az se baj ha kialakul rajta a jellegzetes fekete bevonat. Ez ugyanis megóvja a csúnya barna rozsdától, ami káros a penge élettartamára nézve. Igaz hogy az első falat almának így kissé vas íze lesz, de meg lehet szokni. Amúgy viszont kb. háromszor annyi idő múlva kell az élező készséget elővenni. Természetesen ügyelve arra hogy az egész levezető élet felfektetve kell őket élezni, és nem átalakítani élszalagosra. Amúgy egy átlagon felüli vágóképességgel megáldott kést tartok a kezemben, ami játszi könnyedséggel vág át egy kétujjnyi vastagságú ágat is. Persze nem ez a fő feladata, hiszen faragó kés a neve is. Ezt a dolgát tökéletesen végzi, akár zöldségpucolásról, akár tollaság elkészítéséről van szó. De ami még vonzóvá teszi ezt a kést számomra, az a markolata. Egyszerűen gyönyörű a rajzos nyír ! ja, és úgy simul bele a tenyérbe, annak méretétől függetlenül, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mindenki számára ideális kés lehet aki nem akar vele egy egész fát kivágni.  

Koreshkov, a kések Arhipovja.

Egyszerűen hihetetlen amit Andrej Koreshkov művel a késeivel. Finoman szólva ő nem keretezett képeket készít, hanem késbe öntött műalkotásokat. Szinte eltörpül a kifogástalan forma amellett ahogy a penge kinéz. Rozsdamentes acélt, én még ilyen szépen megmunkálni nem láttam. Pedig nem is olyan rég van a késes szakmában ! Na jó, azért 1988 nem most volt. Az biztos hogy mérnök ember lévén roppant precíz, de hogy a munkáját mikron mértékegységgel lehet csak mérni, az már túl megy minden határon. Nézzétek csak meg ! Olyan tájképet készít az acélra amilyet csak nagy felbontású fényképezőgépekkel lehet. Összesen 0,4 mm mélyen van megmunkálva a penge, de az 40-50 rétegben. Na így jön ki a mikron ! Ezek a kések a tökéletesség határát súrolják. Csak egy a probléma velük. Nem lehet őket kivinni terepre. Igaz hogy a festményeket sem szokás a falon kívül mutogatni. Tehát az a tény hogy valakinek a vitrinjében díszeleg egy ilyen kés, inkább státuszszimbólum, mintsem használati eszköz. De annak osztályon felüli. Nem tudom kibírná e a mester, ha az egyik nyers kését kölcsön venné valaki, és rommá karcolva, másnap reggel visszatenné a helyére. Biztos vagyok benne hogy igen, mert miután meglátná a karcokat, beindulna a fantáziája, és mi csak lesnénk, mint Zoli a moziban. Ja, és nyaksállal kellene felkötni az állunk. Mert ő még abból is susogó nádast tudna készíteni. Mesterien karcol ! És mi is ( késhasználók ) mesterien karcoljuk össze a késeink pengéjét. De aa végeredmény, valahogy nem ugyanaz lesz.

Finn Medve, és a vetélytársak.

Szerencsés ember az aki szabadságra tud menni. Jó időben ! Mi jó időben mentünk, mert éjjel nappal esett. De jól esett. Mátra, és környéke, éppen ideális hely a túrázók számára. Ki véve, ha alföldiek. Olyan izomlázuk lesz hogy csak na. Na de nem ez a lényeg, hanem az hogy az egyik ilyen túrára elvittem három kést. Régóta tervezem, hogy egy házi rangadót rendezek a késeimnek. Mivel nem akartam két kategóriát felállítani, ezért együtt próbáltam ki, a Cold Steel Finn Bear-t, a Mora Outdoor-t, és a saját készítésű késeim egyikét. A képen a győztes látható. A harmadik helyezett a cirkulalapból készült késem lett, mert egy görcs a fában, kihajlította az élét. A második a Mora lett. Bár mindent jól vágott, de annyira ergonomikusan gömbölyű lett a markolata, hogy ( főleg nedvesen ) állandóan kifordult a tenyeremből.  Bár az is lehet, hogy az én "M" kézméretemmel van a baj. Az abszolút győztes pedig a Finn Bear lett. A leheletkönnyű, és visszafogottan elegáns kés, minden próbát kiállt. A cövekhegyezéstől kezdve, a tollaság készítésén ( sajnos a meggyújtását már nem lehet vele megcsinálni, mert nincs kaparóéle, és nem gyújtja meg a Svéd szikravetőt ) keresztül, a rönkhasításig. Ja, és az volt a meglepő, hogy valahogy mindig ez a kés akadt a kezembe, akár kajálásról, akár feszegetésről volt szó. A legkellemesebb csalódás a markolat volt. Állt a kezemben, mint Katiban a gyerek, és nem akart mindenáron kifordulni belőle. Arról nem is beszélve......... hogy bár azt mondják az okosok, hogy puukkoval nem szúrunk, mert levágjuk vele néhány ujjunkat ...........én merészkedtem ezt megtenni, nem kis erővel, és épek maradtak az ujjaim. Mivel a recézés tette a dolgát. az élszalagos késeknek pedig, van egy nagyon jó tulajdonságuk, a skandináv élűekkel szemben. Nem butulnak el élügyileg olyan gyorsan. Jelentem, még most se kellet hozzányúlnom az élhez, pedig kapott hideget, meleget egyaránt. Ésszerű kereteken belül !!! Mert nem vágtam ki vele egy kocsányos tölgyet sem. Levontam a konzekvenciát, és a tényt közölném - A Cold Steel, nagyon jó túrakés. De ez csak az én véleményem.

SRK. Sokoldalú Remek Kés.

Ez az a kés amelyik 8 éven keresztül szolgált engem, és szinte mindent meg tudtam oldani vele. Akarom mondani ennek a késnek a régebbi változat. A különbség csak annyi, hogy az enyém a ma már ritkaság számba menő Carbon-V acélból, míg a képen látható, a San Mai III nevű acélból készült. Nem ugyanaz ám a kettő ! Azért írok most erről a késről, mert volt szerencsém a múlt hónapban kipróbálnom az utóbbit. A régivel uszadék fát aprítottam játszi könnyedséggel. Menedéket építettem, tüzelőt vágtam, nyúztam, pucoltam, fúrtam, kalapáltam, törtem, stb...  Nem volt olyan művelet, amit ne tudtam volna vele végrehajtani. Jelentem az újabb változat is pont ezekre a feladatokra alkalmas. Annyi csak a különbség hogy nem fekete ,és hogy laminált a penge. Nem csalódtam a Cold Steel " újfajta " Survival Rescue Knife túlélő késében. Tanult emberek ismernek egy harmadik, AUS-8 acélból készültet is, de olyat még nem nagyon használtam. Pedig van az egyik ismerősömnek, aki leginkább.................szintén mindenre használja. Nem áll jogomban sorrendet felállítani. Ha valaki egy igazi mindenes késre vágyik, tudom neki ajánlani. Ő sem fog csalódni benne. Méltó vetélytársa a konkurencia ( Fallkniven A1, Benchmade CSK II ) túlélő késeinek. Nem utolsó sorban a Cold Steel kések nagyon jó, ár-érték aránnyal bírnak. Még talán B.G. is tudna mit velük kezdeni ! Csak C.N. -nak nem kellene ilyen eszköz.Mert nem az a kérdés hogy Chuck Norris túl tudna-e élni a Dzsungelben, hanem az hogy a dzsungel túl tudná élni Chuck Norrist !

Gerber, és a nagy szikla.

Nagy fába vágta fejszét, akarom mondani a kését egy amerikai cég amikor azt vette célul, hogy használható eszközöket akar gyártani. Hellyel közzel sikerült is neki. Ez a cég nem más mint a Gerber. A mai napig a jól bevált 440-es acélokat, néha jobbat is ( mint pl. a 154 CM ) és sajnos néhány termékénél rosszabbat is ( 420 J2 ) használ alapanyagnak. Tény az, hogy árban egyáltalán nincs elszállva, és a vékony bukszájú késbarátok is hozzájuthatnak, egy elfogadható minőségű késhez. Terepen ugyan nem mindegyik modell állja meg a helyét.........de ez valljuk be, nagyban függ a használójától is. Persze akad olyan modelljük, ami viszont telitalálat. A neve Big Rock Camp Knife. Van néhány ismerősöm aki elismeréssel nyilatkozik róla. Én személy szerint, osztom a véleményüket. Jól eltalált pengeforma, és egy kézreálló markolat kell egy használható késhez. Csak ennyi ! Nem kell több. Mivel ezt a modellt Bill Harsey tervezte, elmondhatjuk, hogy nem egy kezdő tervező ült le a rajzasztalhoz. Egyszerű vonalvezetésű jól átgondolt eszközt rajzolt. Az is jelent valamit, hogy a Gerber, a mai napig nem vette le a palettájáról a " Nagy Sziklát ". Egy dolgot még el kell mondanom. Ez egy opciót adnak, ami igencsak csábító lehet az erre fogékony tulajdonosoknak. Nevezetesen azt, hogy a markolathéjakat lecserélhetjük rajta. Ezáltal saját ízlésére formálhatja, az erre affinitást érző ember.  Plusz, elmondhatjuk, hogy a mi kezünk munkája is benne van a késben. Aki a természetbe vágyik, vagy szüksége van egy univerzális tábori késre, annak bátran merem ajánlani.

Sikanas Freedom.

A kedvenc késemmel indítom újra, az egyik régi blogomat. Régen írtam már gyári késekről. Pontosan másfél éve valakinek szúrta szemét, hogy létezik a blogom. De ez alatt az idő alatt sem tétlenkedtem. Hanem figyeltem, és összegyűjtöttem az információkat, a különböző késekről. Ki is próbáltam néhány különleges darabot közülük. Hála a jó ízlésű vásárlóimnak, és az egyedi késeket gyűjtő ismerőseimnek. de azért akad még jócskán olyan kés amit, nagyon szeretnék már megfogdosni. Ezek közé tartozik a Sikanas Freedom is. Leginkább a markolatába szerettem bele, ami egy Svéd berkenye fa spalted, azaz beteg részéből hozott össze, Anders Hedlund késkészítő mester. Megspékelte még egy tetovált mamutagyar berakással is, csak hogy végképp fokozza a vizuális élményt. Arról nem is beszélve, hogy a rózsadamaszt penge is olyan tökéletesre sikeredett, hogy az párját ritkítja. Az ornamentikával díszített ezüst gombos, függesztett tokkal pedig végkép magába habarított ez a formáját tekintve, északi jellegű kés. Ilyen a remekművet csak olyan ember tud készíteni, akinek mindene a késkészítés. A mai napig vágyom erre a késre, és ha egyszer megtollasodom, veszek egyet magamnak.