Kershaw, és a tavalyi Hawaii.

Hagyma Úr, minden elismerésem az öné ! Mondták egyszer Ken Onionnak, aki a Kershaw nevezetű késgyártó cég, egyik legjobb tervezője. Majd folytatták egy kérdéssel: - Hogy tud ilyen tökéletes formájú, és kézbeillő bicskákat tervezni ? A válasz egyszerű volt. Szeretem azt amit csinálok. Én is csatlakozom ezen mondásához. Bár az tervezésben fényévekkel le vagyok maradva tőle. De ugyanolyan lelkes vagyok mint ő. Na, de könnyű annak aki ilyen neves cégnek tervez késeket. Minden meg van náluk amire szükség van ahhoz, hogy a végeredmény egy jó bicska legyen. Precízen beállított marógépek. Szuper alapanyagok. Nem is beszélve a patika tisztaságú műhelyükről. Majd el felejtettem ! Azért választottam pont a Kershaw-t a mostani bejegyzésemhez, mert a hétvégén megkérdezték tőlem, hogy:- Nem félek az éles késektől ? Először azt mondtam, hogy az életlenektől jobban tartok. De aztán elgondolkoztam, és eszembe jutott az, amikor elvágtam az ujjam az egyik ( Needs Work ) modelljükkel. Hasonló képen járt ez az úriember is. Olyan az élük, mint a hideg. Csontig hatol, ha óvatlan az ember. Ettől függetlenül, nagyon imádom őket. Mert nekem is van kettő a késeik közül. Bírják a gyűrődést, már hosszú évek óta. Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen egyet, aki meg akarja tapasztalni, hogy milyen is az az éles bicska. És még egy megjegyzés. előszeretettel pimpelik ezeket a késeket, mert bár így is tökéletesek, de az esztétikai élmény garantált, ha már az alap is gyönyörű. Na jó, mutatom, hogy mire is gondolok -------------->Íme.

A madár, akit Keresztes Bélának hívnak.

Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy kevés pénzért jó bicskát vegyen az ember. Mert ugye ott a jó öreg pókos kések, amik nem olcsók. Aztán meg ott vannak a madaras kések, amik viszont igen. Én már várom a kettő keresztezését, a madárpókosakat. Addig is simán használom mind a két fajtáját. Mintha pont nekem találta volna ki a Byrd, a Meadowlark Rescue nevű modelljét. Mivel nem idegenkedem a fogazott élkiképzéstől, ezért egy olyan cucchoz jutottam hozzá, aminek bármilyen fémnél puhább anyagnak nekimegyek. Kb. 80 négyzetméter sátorvászon felkaszabolása 1x1 méteres darabokra ? Nem akadály ! Vagy 10 mm vastag ragasztott bőr átvágása ? Viszi mint huzat ! Tesco-s zsemle kettészelése ? ( na, ez már azért kemény feladat ) Második nekifutásra ez is megy neki. De hát mentőbicska volna, vagy mifene ? Azért nem tudok leragadni csak egy modellnél, mert ők is újítanak ugyanúgy, mint ahogy azt az anyacégnél teszik, évről évre. Nekem mégis a Crossbill ( hevenyészett fordításban, Keresztes Béla ) G-10 az örök kedvencem. Mert emlékeztet az Eocén idején élt ragadozó madárra, a Gastornisra. Imádom a kihalt állatokról szóló filmeket, és az általuk inspirált késeket is. Egytől egyig dögösek, mégis modern formavilágúak. Na de nem is ez a lényeg. Ha valaki egy olyan bicskát akar magánál tudni, ami a napi rutin elvégzésében, és az extrém feladatok végrehajtásában is megállja a helyét, akkor bártan válasszon egyet a madaras bicskák közül.  

A nappali pillangó, nem könnyen kapható

Ezt a kijelentésem arra alapozom, hogy csöpp kis országunkban, optimista számításaim szerint is csak pár darab található. Kétség nem fér hozzá, hogy nem az utca emberének gyártja Mr. Bradley. Akiről nem sokat tudni, legfeljebb annyit, hogy kidolgozásban, és minőségben fölötte jár néhány cégnek. Ja, és azt hogy a CNC-t nagyon jól tudja programozni. Amit akár " paraszthajszálnyi " pontosságra is be lehet állítani. A jó ízléssel kiválasztott alapanyagokból ( ami pengeanyagban minimum S30V porkohászati acélt, markolatnál pedig 6AL4V titániumot jelent ) pár pillanat alatt pillangó kést készít. De olyat amibe egy jó érzésű ember sem tudna belekötni. Vagy mégis ? Na, egy valamibe igen. A képen látható Mayhem névre keresztelt pillangójáért, megközelítőleg 350 USD-t kellene leperkálnunk. Ha még a járulékos költségeket is hozzászámoljuk, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Utána viszont villoghatunk vele, mondjuk így ! Annyi élvezetet minden bizonnyal fogunk lelni benne, mint az éjszakai társában. És erre csak egyszer kell kiadni a pénzt !

SRK. Sokoldalú Remek Kés.

Ez az a kés amelyik 8 éven keresztül szolgált engem, és szinte mindent meg tudtam oldani vele. Akarom mondani ennek a késnek a régebbi változat. A különbség csak annyi, hogy az enyém a ma már ritkaság számba menő Carbon-V acélból, míg a képen látható, a San Mai III nevű acélból készült. Nem ugyanaz ám a kettő ! Azért írok most erről a késről, mert volt szerencsém a múlt hónapban kipróbálnom az utóbbit. A régivel uszadék fát aprítottam játszi könnyedséggel. Menedéket építettem, tüzelőt vágtam, nyúztam, pucoltam, fúrtam, kalapáltam, törtem, stb...  Nem volt olyan művelet, amit ne tudtam volna vele végrehajtani. Jelentem az újabb változat is pont ezekre a feladatokra alkalmas. Annyi csak a különbség hogy nem fekete ,és hogy laminált a penge. Nem csalódtam a Cold Steel " újfajta " Survival Rescue Knife túlélő késében. Tanult emberek ismernek egy harmadik, AUS-8 acélból készültet is, de olyat még nem nagyon használtam. Pedig van az egyik ismerősömnek, aki leginkább.................szintén mindenre használja. Nem áll jogomban sorrendet felállítani. Ha valaki egy igazi mindenes késre vágyik, tudom neki ajánlani. Ő sem fog csalódni benne. Méltó vetélytársa a konkurencia ( Fallkniven A1, Benchmade CSK II ) túlélő késeinek. Nem utolsó sorban a Cold Steel kések nagyon jó, ár-érték aránnyal bírnak. Még talán B.G. is tudna mit velük kezdeni ! Csak C.N. -nak nem kellene ilyen eszköz.Mert nem az a kérdés hogy Chuck Norris túl tudna-e élni a Dzsungelben, hanem az hogy a dzsungel túl tudná élni Chuck Norrist !

Hyper, és társa Bt. Avagy, laposan szép az élet !

Amióta a kezembe fogtam ezt a tündéri ( pedig ritkán szoktam becézni valamit ) kis bicskát, azóta emészt a gondolat, hogy miként képes valaki ilyet tervezni. Mert ugye előtte a rajzlap, ami lapos. De hogy utána a kés is olyan lesz, hogy alig emelkedik ki két dimenzióból. Ennek mondjuk, akkor vesszük hasznát, ha viselni szeretnénk. Úgy belesimul a nadrágzsebbe, hogy néha önkéntelenül is odakapunk, hogy meg van e még. Pedig olyan kicsi, ( és itt nem csak a Hyperre gondolok ) hogy nem is kellene elrejtenünk. Akinek ismerősen hangzik a Chad Los Banos név, az egy szerencsés ember. Hiszen akkor találkozott az egyik ( mert igen sok fix, és hajlítható pengést tervezett ) egy Böker Plus bicskával. De ha a Spyderco Lavat látta, akkor is az ő szerzeménye volt a kezében. A végtelen egyszerű szerkezet, és a jellegzetes CLB design jellemzi a Hawai születésű mester munkáit. Ezek közül is a kedvencem a Hyper nevezetű csöppség. De azért egy M-type-t is el tudnék viselni, a hétköznapokra. Az penge acélja is ( ami többnyire 440 C ) is pont a mindennapi tevékenységek elvégzésére teszi alkalmassá. Bírja a gyűrődést ! Van még egy dolog, amit imádok benne, azon kívül, hogy lapos. A G 10-es markolatpanelt. Pont azon az oldalon van ahol szükség van rá, ahhoz hogy ne csússzon meg a kézben. Az ujjaknál ! Ja és még egy két áttörés is van rajta, hogy még stabilabban lehessen megfogni. A másik oldalon már csak a vaskos ( kereszt ) zárszerkezet, és az övklipsz kapott helyet. Pont annyi anyag van a CLB-s EDC-k-ben, amennyiből ki lehet hozni egy jó bicskát. Nem is kell több ! Hiszen laposan is lehet szép az élet.

Gerber, és a nagy szikla.

Nagy fába vágta fejszét, akarom mondani a kését egy amerikai cég amikor azt vette célul, hogy használható eszközöket akar gyártani. Hellyel közzel sikerült is neki. Ez a cég nem más mint a Gerber. A mai napig a jól bevált 440-es acélokat, néha jobbat is ( mint pl. a 154 CM ) és sajnos néhány termékénél rosszabbat is ( 420 J2 ) használ alapanyagnak. Tény az, hogy árban egyáltalán nincs elszállva, és a vékony bukszájú késbarátok is hozzájuthatnak, egy elfogadható minőségű késhez. Terepen ugyan nem mindegyik modell állja meg a helyét.........de ez valljuk be, nagyban függ a használójától is. Persze akad olyan modelljük, ami viszont telitalálat. A neve Big Rock Camp Knife. Van néhány ismerősöm aki elismeréssel nyilatkozik róla. Én személy szerint, osztom a véleményüket. Jól eltalált pengeforma, és egy kézreálló markolat kell egy használható késhez. Csak ennyi ! Nem kell több. Mivel ezt a modellt Bill Harsey tervezte, elmondhatjuk, hogy nem egy kezdő tervező ült le a rajzasztalhoz. Egyszerű vonalvezetésű jól átgondolt eszközt rajzolt. Az is jelent valamit, hogy a Gerber, a mai napig nem vette le a palettájáról a " Nagy Sziklát ". Egy dolgot még el kell mondanom. Ez egy opciót adnak, ami igencsak csábító lehet az erre fogékony tulajdonosoknak. Nevezetesen azt, hogy a markolathéjakat lecserélhetjük rajta. Ezáltal saját ízlésére formálhatja, az erre affinitást érző ember.  Plusz, elmondhatjuk, hogy a mi kezünk munkája is benne van a késben. Aki a természetbe vágyik, vagy szüksége van egy univerzális tábori késre, annak bátran merem ajánlani.

Sikanas Freedom.

A kedvenc késemmel indítom újra, az egyik régi blogomat. Régen írtam már gyári késekről. Pontosan másfél éve valakinek szúrta szemét, hogy létezik a blogom. De ez alatt az idő alatt sem tétlenkedtem. Hanem figyeltem, és összegyűjtöttem az információkat, a különböző késekről. Ki is próbáltam néhány különleges darabot közülük. Hála a jó ízlésű vásárlóimnak, és az egyedi késeket gyűjtő ismerőseimnek. de azért akad még jócskán olyan kés amit, nagyon szeretnék már megfogdosni. Ezek közé tartozik a Sikanas Freedom is. Leginkább a markolatába szerettem bele, ami egy Svéd berkenye fa spalted, azaz beteg részéből hozott össze, Anders Hedlund késkészítő mester. Megspékelte még egy tetovált mamutagyar berakással is, csak hogy végképp fokozza a vizuális élményt. Arról nem is beszélve, hogy a rózsadamaszt penge is olyan tökéletesre sikeredett, hogy az párját ritkítja. Az ornamentikával díszített ezüst gombos, függesztett tokkal pedig végkép magába habarított ez a formáját tekintve, északi jellegű kés. Ilyen a remekművet csak olyan ember tud készíteni, akinek mindene a késkészítés. A mai napig vágyom erre a késre, és ha egyszer megtollasodom, veszek egyet magamnak.