2012. szeptember 30., vasárnap

Kershaw, és a tavalyi Hawaii.

Hagyma Úr, minden elismerésem az öné ! Mondták egyszer Ken Onionnak, aki a Kershaw nevezetű késgyártó cég, egyik legjobb tervezője. Majd folytatták egy kérdéssel: - Hogy tud ilyen tökéletes formájú, és kézbeillő bicskákat tervezni ? A válasz egyszerű volt. Szeretem azt amit csinálok. Én is csatlakozom ezen mondásához. Bár az tervezésben fényévekkel le vagyok maradva tőle. De ugyanolyan lelkes vagyok mint ő. Na, de könnyű annak aki ilyen neves cégnek tervez késeket. Minden meg van náluk amire szükség van ahhoz, hogy a végeredmény egy jó bicska legyen. Precízen beállított marógépek. Szuper alapanyagok. Nem is beszélve a patika tisztaságú műhelyükről. Majd el felejtettem ! Azért választottam pont a Kershaw-t a mostani bejegyzésemhez, mert a hétvégén megkérdezték tőlem, hogy:- Nem félek az éles késektől ? Először azt mondtam, hogy az életlenektől jobban tartok. De aztán elgondolkoztam, és eszembe jutott az, amikor elvágtam az ujjam az egyik ( Needs Work ) modelljükkel. Hasonló képen járt ez az úriember is. Olyan az élük, mint a hideg. Csontig hatol, ha óvatlan az ember. Ettől függetlenül, nagyon imádom őket. Mert nekem is van kettő a késeik közül. Bírják a gyűrődést, már hosszú évek óta. Mindenkinek ajánlom, hogy vegyen egyet, aki meg akarja tapasztalni, hogy milyen is az az éles bicska. És még egy megjegyzés. előszeretettel pimpelik ezeket a késeket, mert bár így is tökéletesek, de az esztétikai élmény garantált, ha már az alap is gyönyörű. Na jó, mutatom, hogy mire is gondolok -------------->Íme.